2017. december 9., szombat

Livin' in a gangsta's paradise... - Grand Theft Auto: San Andreas

A GTA III korszakalkotó mivoltát és a Vice City népszerűségét követően, óriási nagy várakozás előzte meg a San Andreast, sokan nem is számítva arra, hogy a sorozat történelmének legsikeresebb alkotása van készülőben.
Ez a népszerűség egészen, a szintén San Andreasban játszódó ötödik epizódig kitartott, annak ellenére, hogy roppant megosztó volt a témáját tekintve, pedig nem először esett a választás színes bőrű főhősre a sorozatban (GTA I), ebből adódóan pedig a gettóba és a bandaháborúk világába csöppenhetett a játékos, ami annál inkább kiaknázatlan téma volt, sokak részéről nemtetszést váltva ki a környezettel. Az viszont első ízben fordult elő, hogy nem csak karakterünk CJ, azaz Carl Johnson, de az összes többi szereplő normálisan kidolgozott ujjakat kapott, ami már egészen hasonlított egy kézfejre, de még messze volt a következő generációs epizódok kidolgozottságától, még mindig megtartva a látványosan egybeforrt bokszolókezeket. Ennél azért lényegesebb újdonság volt, hogy CJ immár rendelkezett az úszás képességével, ami nem is meglepő a Driv3r-ben elejtett paródia (Tommy Vercetti karúszókkal) után.
Persze a számos apróság mellett, rengeteg fontosabb dolog is bekerült a játékba, mint CJ külsejének szabad alakítása, komplett szerepjátékos elemeket helyezve előtérbe, hisz különféle képességekkel rendelkezett, melyeket folytonosan fejleszthettünk azok használatával. Ilyen volt a fegyverforgatás, úszás, jármű vagy légi járművezetés, de ami sokak számára mindezeknél is fontosabb volt, hogy Carl szabadon öltöztethető volt, immár különféle ruhaneműket, ékszereket összeválogatva az üzletekben, vagy testére tetoválásokat varrathattunk a szalonokban, de még frizuráját és arcszőrzetét is egyénire szabhattuk az előre letárolt elemek közül válogatva.
A szabad karakterformálást tovább fokozta, hogy CJ testalkata is változtatható volt, annak függvényében, hogy az edzőtermeket, vagy a gyorsétkezdéket látogatta szívesebben, nem kis mértékben befolyásolva ezzel erejét és gyorsaságát, egy-egy küldetésre komoly hatást gyakorolva. Az általunk kialakított karakter pedig minduntalan úgy jelent meg az átvezető filmekben, ahogy azt éppen kedvünk szerint kreáltuk, és ezekből aztán volt bőven, hisz a történet minden korábbi terjedelmet felülmúlt a maga 50 órájával, amit rohamtempóban haladva sem igazán lehetett 30 alá szorítani, és nem is volt érdemes, hisz számos érdekességről maradhatott így le a játékos, főleg, ha a további 50 órányi mellékküldetést is mellőzte. A verdák sem maradhattak érintetlenül, a műhelyekben számos kiegészítés és modifikáció közül lehetett válogatni, hogy CJ respect szintjét magasabbra emeljük egy agyon tuningolt járművel, majd az utcai versenyeken tegyük próbára azt.
És itt lép képbe a legnagyobb horderejű újítás, hogy a térkép, azaz a bejárható terület mérete, a korábbi két epizód összességénél is hatalmasabbra nőtt, minek következtében a San Andreas cím, egy egész államot takart, három nagyvárossal, Los Santos (Los Angeles), San Fierro (San Francisco), és Las Venturas képében, melyeket autópályák kötöttek össze, kisebb falvakkal, sivatagos, erdős és mezőgazdasági területekkel, számos érdekes és felfedezésre váró helyszínnek adva színteret, mindezt töltőképernyő nélküli bejárhatósággal, ami  az öregecske PlayStation 2 hardvernél, óriási technikai bravúrnak számított.
A sztori, CJ Liberty City-ből történő visszatérésével veszi kezdetét, hosszas ideig csupán a számos karakter bemutatkozására fókuszálva a bemelegítő küldetések keretein belül, alaposan megismertetve a főhős életkörnyezetét és motivációit, mely utóbbi természetesen a minél hamarabbi vagyonszerzés, ám nem minden áron. CJ a los santosi gettóban kezdi pályafutását, piti betörésekkel - mely szintén újdonság számba megy, hogy az éjszaka beálltával, szabadon lehetett épületekbe behatolni, majd csendben, a sötétben lopózva kihordani az értékeket, ennek apropóján, azaz a sötétben rejtőzködés kapcsán fogant meg a Rockstar fejlesztőiben a Manhunt című játék -, majd a bandaháborúk könyörtelen mivoltába csöppenve, de a kábítószerekre és azok terjesztésére minduntalan nemet mondva.
A bandaháborúk egy külön mini játékot jelentettek - apropó mini játék, valóban játszható retro arcade masinák is helyt kaptak a játékban, Las Venturas számos szerencsejáték lehetősége és a biliárd mellett -, ahol vagy a játékos támadott be a térképen a bandák színeivel jelzett területet, vagy éppen szabad tevékenységét kellett megszakítania, hogy védelmezze korábban bitorolt területét a betörő ellenséggel szemben, mígnem a történet szép lassacskán odáig bontakozott, hogy CJ lényegében mindenki ellenségévé vált és kénytelenné vált megfordulni minden nagyvárosban, hogy vagyonát és hatalmát tovább gyarapítva az alvilági tevékenységekkel (bérgyilkosságok, autólopások, ingatlan vásárlások és fejlesztések) vegyen bosszút ellenlábasain…
A játék egy teljesen más prezentációs formát öltött, mint a korábbiakban, hisz a GTA III sötét, borongós grafikája és a Vice City színpompás megjelenítése után, kimondottan a realisztikusságra törekvő textúrák lettek kialakítva, mind a karakterekre, épületekre és gépjárművekre, mely utóbbiak skálája jelentős mértékben bővült, de igazi újdonságnak a bicikli és a quad számított, mindemellett fellelhető volt kamion, dömper (mindkettő külön küldetéssel) és traktor is, na meg a jetpack. A részletes kidolgozottság mellett a fizikát is jelentős mértékben javították, nem csak a vezetés, hanem a golyó ütötte nyom és a pusztíthatóság tekintetében is, de különös hangsúlyt kaptak a repülő járművek, melyekhez külön jogosítványszerzési küldetés is kapcsolódott, ezzel sokaknak álmatlan éjszakákat okozva, a nehézkes irányítás és a bonyolult kihívások végett.
Mivel mindez a ’90-es évek elején, konkrétan 1992-ben játszódott, ezért a rádió slágerek is ennek megfelelően lettek összeválogatva, olyan előadókat sorakoztatva fel, mint a Guns N’ Roses, Cypress Hill, 2Pac, Public Enemy, Kool & the Gang, Kiss, Joe Cocker, Rod Stewart vagy a Depeche Mode, bár közel sem olyan emlékezetes palettával, mint tette azt a GTA Vice City a ’80-as évek slágereivel. A szinkronhangok tekintetében sem fukarkodott a Rockstar, hisz olyan színészek és énekesek adták a karakterek hangjait, mint Samuel L. Jackson, Ice-T, William Fichtner, Axl Rose, vagy Clifton Collins Jr.
Ha már vissza-vissza utalgatok a korábbi epizódokra, nem mellékes, hogy onnan is felbukkan egy-egy karakter, sőt még a harmadik rész névtelen, néma főhőse is kap egy kisebb epizódszerepet, ennek kapcsán érdemes megemlítenem (hisz ő orozza el CJ elől Catalinat), hogy szintén egy újítási szándék lapult azon mozzanat mögött, hogy bizonyos női karakterek számára lehetővé tették az udvarlást, azaz éttermekbe, bárokba, egyéb szórakozóhelyekre voltak meghívhatóak, majd kellő szimpátia esetén… valószínűleg sokan emlékszenek a botrányos Hot Coffee modra.
A Grand Theft Auto: San Andreas fenekestül felforgatott mindent, amit a korábbiakban a GTA sorozatról, meg egyáltalán a sandbox műfajról gondoltunk. A realisztikusságra törekvő külleme, a töméntelen tartalom a terebélyes területével, immár három várost is szerepeltetve, számos mellékküldetést és szabad tevékenységi lehetőséget nyújtva, akció dús, pergős küldetéseivel, óriási előrelépés volt a sorozat történelmében, méltán válva sokak számára a legemlékezetesebb epizóddá. Az igazság az, hogy, amit akkor a Rockstar összehozott, a mai napig nem tudta felülmúlni, bár a GTA V már közelében volt, és egy-egy ponton sikerült is.

Kapcsolódó olvasmányok:

Kapcsolódó bejegyzés:

Műfaj: külső nézetes sandbox akció
Megjelenés: 2004. (PlayStation 2), 2005. (Xbox, PC) 2008. (Xbox 360, PlayStation 3) 2014. (iOS, Android, Windows Phone)
Fejlesztő: Rockstar North
Kiadó: Rockstar Games
Zerko  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése