2017. július 15., szombat

Könyvmoly - Greg Keyes: The Elder Scrolls - Lelkek ura


Annaig és Mere-Glim szökése kudarcba fulladt a pokoli városból, miközben Attrebus és Sul az Oblivionban ragadt az Umbriellel történt összecsapást követően.

Az ismeretlen lebegő város irányt változtat és a birodalom szíve felé tart élőholt seregével, mely egyre csak gyarapszik minden elhullott birodalmi katona áldozatával. A csatamágusok és légiók együttesen vonulnak fel a város alá, hogy ostrom alá vegyék a más világból érkezett erődítményt, melynek látszólag a Fehér-Arany Torony a célpontja.

Attrebus és Sul új ismeretre tettek szert a város urával történt összecsapást követően, így hát felkerekednek a legendás kard, Umbra megkeresésére, ám előtte az Oblivionból kell szabadulniuk, ahol az egyik daedra herceg fogságában sínylődnek. Mindeközben Annaig egyre feljebb küzdi magát a város hierarchiájában, hogy egyre több információ birtokába jutva, megtalálja az Oblivionból származó építmény gyengepontját, amíg a birodalom szívében, Colinnak rá kell döbbennie, hogy az uralkodó ellen szóló összeesküvés, a vezetés legmagasabb személyeihez kötődik.

Akik rendszeresen olvassák cikkeimet, azok már tisztában lehetnek vele, hogy nagy rajongója vagyok a The Elder Scrolls sorozatnak, éppen ezért is nyúltam félve, ugyanakkor leküzdhetetlen kíváncsisággal az első kötethez, mely óriási pozitív csalódást jelentett a számomra a temérdek videojátékok alapján íródott silány minőségű regények után. Nincs ez másképp a folytatás, azaz a Lelkek ura esetében sem, sőt, még inkább szövevényes, eseménydúsabb és izgalmasabb cselekménnyel bír, mely lebilincseli az olvasót, főleg, ha nem csak a fantasy műfajra, hanem az Elder Scrolls világára is fogékony.

Egyedüli kivetnivalót, csupán a sebesebb folyású események, azaz az akció dúsabb leírásoknál tudnék felvetni, mivel ezek néha zavarosak, nem eléggé kidolgozottak, valamint a könyv végén, a remek befejezés ellenére is egy-egy oldalon összecsapottnak, kissé elsietettnek hat. Mindezektől még csak el sem kell tekinteni, mert így is bátran kijelentem, hogy Greg Keyes két kötetes Elder Scrolls regénye, beillik a legjobb videojáték alapján íródott könyvek közé, sőt személy szerint a legjobbnak tartom. Precízen felépített, párhuzamosan futó történetek, melyek végül találkoznak egy ponton, összekovácsolva a szálakat a város elpusztítására, melyhez igen rögös és kalandokkal teli út vezet mindenki számára. És, ami nagyon fontos, fantasztikusan ülteti az egészet az Elder Scrolls világába, és egyben mélyreható ismeretekkel merít onnan, teljesen kanonikus művé emelve a regényt, melyre továbbra is azt mondom, hogy nagyon szívesen látnám az alap sztorit egy játékban.

Azt feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy külön dicséret illeti a Delta Vision kiadót, hisz általánosságban véve, a hazai forgalmazásban eléggé mostohán bánnak a videojátékok alapján íródott regényekkel, a Pokoli város és Lelkek ura esetében viszont nem csak egy szép kötéssel és lapminőséggel rendelkezik a kiadás, hanem a szövegen is érződik a gondos és pontos fordítás, ami roppant fontos a játéksorozat kedvelői számára. Mondhatnám azt is, hogy példaértékkel lehetne a kiadók elé állítani a két kötetet.

Kapcsolódó olvasmányok:
Zerko 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése