2017. január 28., szombat

Mozgókép - Assassin's Creed


Callum Lynch felkészült a halálra, mely ítéletet kiszabtak rá gyilkosságért, ám a kivégzését követően egy laborban ébred, ahol különös kísérleteket folytatnak az Animus technológia segítségével, aminek révén a templomosok képesek az alanyok genetikai kódjából kinyerni őseik emlékét.
Lynch felmenői az Assassinok rendjéhez tartozott, akik esküt tettek rá, hogy megvédelmezik a templomosok által áhított Almát, melynek segítségével képesek lennének az emberi fajból kitörölni az agressziót, vele minden ellenállást és lázadást egy önkényuralommal szemben.
Már így is sokat meséltem egy olyan filmről, mely nagyon szolid cselekménnyel rendelkezik, és ebből a mondatomból következtethettek arra, hogy nem fogok dicshimnuszt zengeni erről a förmedvényről.



Mindig mosolyogva olvastam, amint a Ubisoft önfényező kampányt folytatott, hogy az Assassin’s Creed mennyire sokrétű, intelligens és összetett történettel rendelkezik, mely való igaz a múltbeli szálakra, ám mindezt olyan tálalásban voltak képesek előadni, mintha ők fektették volna le a modern történetmesélés alapjait a játékokban, holott másik több tucatnyi játékot lehetne felsorolni, melyek megelőzték ebben, vagy hasonló színvonalon, vagy esetleg még magasabb szinten művelik a sztori központúságot.
Mellékes ez a film esetében, ahol nagyon érdekes, hogy miért éppen az 1492-es Spanyolországot kellett választani helyszínül, főleg, hogy Kolombusz röpke pillanatig való felbukkanásán kívül, semmi jelentősége nincs is az egész letűnt korszaknak, mivel a játékoktól eltérően, abszolút nulla cselekménnyel bír ez a vonal is. Érdekes is így a kettőt egymás mellé állítani, hisz az Assassin’s Creedeknél már hozzászokhattunk, hogy ügyesen illesztik a főkaraktert, valamint a történetet egy adott korba, mely ráadásul mindig komoly horderejű történelmi érát jelent, de feltételezem, hogy valami újat szerettek volna mutatni a játékokat már poligonra pontosan ismerők számára, ami jó is lett volna, ám a forgatókönyvírók alaposan mellé lőttek a teljes filmre jellemző ürességgel.
Legjobban úgy jellemezhetném az egészet egy assassin’s creedes hasonlattal, hogy a két tető között a sikátorba zuhan, majd ott nyakát töri ez a szerencsétlenség, ami majdnem két órán keresztül untatja végig az embert zavaros, nem is zavaros hanem inkább zagyva cselekményével, amit a páratlanul ügyetlen rendezői, operatőri munka és vágások tovább tetéznek, hogy a filmnek tényleg ne maradjon egy olyan pontja sem, amibe ne lehetne belekötni, de az igazat szólva, nem belekötni, hanem szembeötlően rossz minden. Bármekkora költségkerettel is dolgoztak a kontárok - amit ugye képtelen visszatermelni a film, a költségvetés jelen állása szerint -, egy nagyon olcsó, gagyi snitt halomnak a hatását kelti, és ennyi erővel még Uwe Bollnak is kiadhatták volna a film elkészítését, hisz ő tized ekkora keretből is megoldotta volna a dolgot. Cseppet sem túlzok, ha ezt a filmet a művész úr kifinomult ízlésű alkotásaival helyezem egy csoportba, bár a Holtak házát nehéz überelni.
Óriási potenciál rejlett az egész témában, rendelkezésre állt körülbelül ezerféle lehetőség, a készítők mégis az ezeregyedik, lehető legrosszabbat választották. Unalmas, néha idegesítő, de teljes mértékben egy nézhetetlen film ez, és még arra sem volt meg a legminimálisabb kreativitás, hogy a magas költségek ellenére, legalább az örökös aduászként szolgáló látványos akcióval dobják fel. Ha van ismerősöd, akit meg szeretnél büntetni, akkor vegyél egy jegyet neki a következő vetítésre.

Műfaj: akció
Műsoridő: 115 perc
Debütálás: 2016.

Rendező: Justin Kurzel
Forgatókönyv: Bill Collage, Adam Cooper, Michael Lesslie
Főszereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jeremy Irons, Brendan Gleeson, Callum Turner

Zerko  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése