2016. október 1., szombat

Ítélet nap - Gears of War: Judgement teszt


Egy játéksorozat kedvelője semmiképpen sem örül egy olyan hírnek, hogy a patinás névvel rendelkező fejlesztői kezekből átkerül a játék egy lényegesen tapasztalatlanabb csapathoz, ám a People Can Fly szerintem már bőven bizonyított a korábbi Gears of War portokkal és bedolgozásokkal, de leginkább az FPS műfajon belüli munkásságával, hogy elnyerje a bizalmat.
Utóbbihoz tartozik a Painkiller és Bulletstorm, mely mindkét játékra és egyben a stúdió munkásságára van egy tipikus jellemző, melyet én csak úgy hívok, hogy „adrenalin fröccs”. Ezek a játékok a mész-darálsz (run and gun) metódusra építenek, ezt követelik meg, aminek a végén a játékos egyszerűen csak feleszmél, hogy mekkora pusztítást hajtott végre az ellenfelek körében, miközben a szíve kirobbanni készül a helyéről.
Sejthető volt, hogy amennyiben átkerül a kezük alá a Gears of War sorozat egy mellékepizódjának fejlesztése, ezzel az arcade adrenalin fröccsel fogják beoltani, viszont ami óriási meglepetésre ad okot, hogy tették ezt nagy precizitással, ami kiválóan működik. Így adódik, hogy felejtsük el a korábbi epizódok fedezékhez kötött tűzharcait és taktikázásait, hisz ezúttal a Lancer fűrészt gyakrabban fogjuk igénybe venni, mint a korábbi három epizód összességében.
Öt, maximum tíz perces futamokra kell számítani, ahol adva van egy hihetetlenül káprázatos látványvilággal és zseniális tervezéssel megalkotott pálya, melyen özönlenek a sáskák, főként a rohamozás egyszerű és vérgőzös taktikájára építve támadásaikat, miközben feladatunk marad ugyanaz, mint a korábbiakban, csak ezúttal jobban kidomborítva annak mezei mivoltát: eljutni A-ból B-be, miközben ezrével szedjük áldozatainkat, vagy különben ők szednek le minket.
A pályák szűkebbre vétele, és a kimondottan ehhez a játékmenethez dukáló tervezés mellett, az irányítás és kamerakezelés is átesett változtatásokon, hogy minden abszolút kézre álljon a feszes tempót diktáló mészárláshoz. Minden korábban megismert ellenfelünk felsorakozik, hogy vegyes váltásban keserítsék meg az előretörést, majd a játék vége felé haladva pusztító rohamban sorakoznak fel a már jól ismert sáska arcok, egy új, és egyben roppant tetszetős taggal kibővítve, a dühöngővel, mely távcső nélküli mesterlövész fegyverével igyekszik sebesíteni a játékost, ám amint ő rá kerül a sor, méretes szörnyeteggé válva rohamozza le károkozóját, hogy pusztakézzel döngölje a földbe.
A fegyverek palettája már komolyabb darabokkal bővült, ilyen a korábban említett közelharci lövészfegyver, robbanó csapdát vető számszeríj, mozgásérzékelős robot gépfegyver, gyógyító és füst gránát, vagy a gránátvetőként funkcionáló Booshka. A korábbi fedezékharcos taktikai elemeket, ezek megfelelő alkalmazása és váltogatására cserélték, és immár csupán két darabot tarthatunk magunknál, továbbra is egy fajta gránát társaságában, hogy egy gombnyomással tudjunk váltogatni a megfelelő szerszám között.
Az arcade érzetet fokozza, hogy a játék minden egyes pályájának befejezését követően, részletesen kielemzi hatékonyságunkat, majd pedig egy három csillagos skálán értékeli teljesítményünket, melyet jelentősen fokozhat a minden pályán felvehető extra küldetés, ami egy plusz nehezítési funkcióval bír, mint például, hogy az ellenfelek erősebb arzenállal rohamoznak, vagy éppen számunkra van megkötve egy bizonyos fegyver használata, esetleg homokvihar nehezíti meg a látási viszonyokat. Összességében tekintve, a kialakított rendszer kiválóan működik, jelentősen eltérő élményt biztosítva, mint a Gears of War korábbi részei, inkább a pörgős adrenalin dús darálásra és a reflexekre helyezve a hangsúlyt, minek következtében sokan lesznek, akiknek ez a formula keserű szájízt fog kölcsönözni.
Természetesen egy keretsztori is helyt kapott a kampány röpke 6-7 órás tartalmát egybefogva, melynek színvonala vitathatatlanul egy kiegészítő lemez érzetét kelti, és csupán elengedhetetlen mivolta végett van jelen, hogy elmesélje Baird és Cole régi kalandját a Kilo osztagon belül, amikor is a Halvo Bayt ostromló sáskák ellen vették fel a kesztyűt, hogy akár parancsmegtagadás révén is visszaverjék az óriási jelenléttel bíró féreg seregeket. Vitathatatlan, hogy becsúszott egy-két érdekes momentum a sztoriba, amiken a szakavatott GoW-osok fel fogják húzni a szemöldöküket (helyenként a magyar fordításon is), de bőven szemet lehet hunyni ezek felett, főleg, hogy a játék képes egy teljesen új dimenzióját feltárni a Gears of War univerzumnak annak révén, hogy a sáska háború korai éveibe kalauzolja el a játékost, amikor még javában álltak az emberi építészet remekművei. Ennek is köszönhető az a lehengerlő látványvilág, ahol a designerek szabadjára engedhették kreativitásukat számos tekintetben, így születhetett meg a sorozat legjobb főellenfele is, Karn tábornok.
A kampány végére érve feloldhatunk egy a harmadik részbe ékelődő kiegészítő fejezetet, amikor is Baird és Cole útnak indult, hogy hadianyag utánpótlást és szövetségeseket keressenek a végső összecsapáshoz. Nos, az ötlet jó, a megvalósítás már kevésbé, és itt ütközik ki igazán, hogy mekkora szakadék tátong a korábbi széria darabok és a Judgement között, melyet igazából érezni kell, hisz szavakkal nehéz is árnyalni, mindenesetre ez az 1-2 órás fejezet, abszolút felesleges volt minden tekintetben.
Ha már a kampány játékmenete ennyire szét lett szabdalva és át lett alakítva, akkor bizony a többjátékos módok sem kerülhették el sorsukat. A túlélő mód - a hullámokban özönlő ellenfelekkel -, teljes egészében meg lett szüntetve sajnos, kaptunk helyette egy Lerohanás módot 12 szinttel, ahol az emberek látják el a védekező feladatot, amíg a sáskák rohamozzák az éppen kijelölt célpontot. Ez lényegében a harmadik rész Beast módja, csak emberi szemszögből, és nem az ellenfelet, hanem az általuk védett objektumot kell elpusztítania a gép által irányított sáskáknak, míg a játékosok, az építkezés lehetőségét mellőző defenzív állást vesznek fel. Ehhez egy kasztrendszer is bevezetésre került az emberek oldalán, négy csoportot kínálva, eltérő fegyverekkel és extra funkciókkal, mint a gyógyítás, lőszerutánpótlás, vagy robot gépfegyver felállítása és akadályok javításának lehetősége.
Ez a fajta túlélő mód, egyben egy többjátékos lehetőség is, ahol az ember és sáska szerepek, a két ellenséges csapat között cserélődik a megszerzett pontszám függvényében.  Itt már lehetőség kínálkozik az éppen sáskák oldalán harcoló játékosnak, hogy az ellenfelek leöléséből szerzett pontokon, különféle lényeket vásároljon és vessen be az ostrom hatékonysága érdekében. Emellett további három, magyarázatot nem igénylő mód kínálkozik: Free for All (ezt már nagyon régen hiányoltam), Team Deathmatch és Domination (a korábbiakban megismert gyűrűfoglalás, csak immár több gyűrűt rakva a pályára egy időben).
A szerény lehetőségek mellett, szerény térkép kínálat is van, hisz a Lerohanás 4 térképe mellé, 4 további pálya áll rendelkezésre a másik három játékmódhoz, ám azt meg kell hagyni, hogy roppant jól megtervezett, kiváló darabokról van szó, ahol mindenkinek meglesz a maga kedvence, főleg, hogy a térképek immár több szintesek, és szabadon járhatunk az emeleti részekre, tetőkre, majd eshetünk le onnan elhalálozás nélkül. A karakterválasztásnál már nem lesz lehetőségünk sáskák közül válogatni, hisz az utóbb említett három módozat mindegyikében, kizárólag emberi karakterek állnak rendelkezésre, melyeket a megnyitható extrákkal szabhatunk némileg egyedire, vagy drága pénz fejében vásárolhatunk fegyver és karakter skineket, hogy a sok azonos játékos közül, némileg kilógjunk a sorból, mivel a humanoidok is igen alacsony számban képviseltetik magukat.
Nem kell tovább részleteznem, hogy mind a kampányt, de leginkább a multiplayer módokat, jelentős kurtítás érte, egy nagyon-nagyon szerény tartalmat állítva a játékos elé, ami gyakori homlokráncoláshoz vezet. Ami viszont komoly súllyal bír az elbírálása tekintetében, hogy voltak olyan élménydús pillanatai a többjátékos módnak, melyek igen erősen a Quake 3 Arenara és a Time Splitters 2-re emlékeztettek - és valljuk be ezek a játékok nem tegnap jelentek meg -, amit a remekül kialakított pályáknak és szabályrendszereknek köszönhet.
A Gears of War: Judgement nem lett más, mint amire számítani lehetett. A sorozattól jelentősen eltérő, ám egy roppant kellemes és akciódús játék, melynek a kiegészítő lemezre emlékeztető tartalmi hiányosságai róhatóak fel leginkább. Sokaknak nem fog tetszeni a széria kedvelői közül, aki viszont ráérez az ízére, az feltétlenül jól fog szórakozni vele, és emlékezetes pillanatokat fog nyújtani a számára.

8 pont

Kapcsolódó olvasmányok:

Műfaj: külső nézetes akció
Megjelenés: 2013. (Xbox 360)
Fejlesztő: Epic Games, People Can Fly
Kiadó: Microsoft Studios
Zerko 
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése