2014. április 26., szombat

Eltűnve - Lost: Via Domus teszt


A sorozat remek alapanyaggal szolgál egy kiemelkedő adaptációhoz, a kérdés csupán, hogy az alkotók éltek-e ezzel a potenciállal és kellőképpen kiaknázták azt.
A Lost Via Domus szorosan kötődik a sorozathoz, annak első 70 napját dolgozza fel, egészen a repülőgép szerencsétlenségtől, egy lehetséges kiút megleléséig, egy teljesen új, amnéziás karakter szemszögéből, aki kísérteteket hordoz múltjából. Feladatunk nem csak emlékeink visszaszerzése, olyan alapvető dolgokat beleértve, mint akár nevünk, hanem felderíteni a múltnak azon terhét, melyet magunkkal cipeltünk a rejtelmes szigetre, valamint kiutat lelni annak fogságából.
Hamar szembe fog ötleni a játékos számára, hogy egy kalandjátékkal áll szemben, ami a párbeszédekre, a kereskedelemre, adott területek felderítésére és minimális fejtörőkre épül. A műfaj tökéletesen lett megválasztva, ám a kidolgozottság annál több kivetnivalót tartalmaz, mivel mindenből csak puritán szeleteket kapunk. Elsőként a dialógusok szerénységén kell megütköznünk, a sorozat összes fontos alakja felbukkan a játékban, sőt a kulcsfiguráktól fog függeni életünk, és a naplónkban felbukkanó feladatok megoldásához nélkülözhetetlen a velük folytatott, információszerzésre irányuló párbeszéd, ami sajnálatos módon igen szűkszavúra sikeredett.
A barangolás és felfedezés lehetőségét még csupán illúziónak sem nevezném, mert oly mértékben kötött, szűk területeken kell mozogni, legyünk akár a tengerparton vagy a dzsungelben. Jó példa erre az idővel megszerzett iránytűnkkel való bolyongás a zöldpokolban, amikor is a fákra függesztett fokok jelzik az irányt, ám második alkalommal inkább döntöttem úgy, hogy szabadon elindulok az úton, nem élve az irányjelzésekkel, és lényegesen hamarabb kijutottam hiba nélkül, mint ha a tévutakra, körbe-körbevezető fokjelzésekre hagyatkoztam volna. Viszont amennyiben letérnénk egy adott ösvényről sincs baj, mivel a program azonnal jelzi a szürkülő képernyővel, majd pedig választhatunk, hogy elölről kívánjuk-e kezdeni az utat, vagy inkább folytatjuk azt, csak visszafelé.
Bolyongásaink során, nem csak a sorozatból jól ismert helyszínekre bukkanunk, hanem különféle felszedegethető tárgyakra, ételekre és italokra, melyeknek egyetlen szerepe a kereskedelemben rejlik, azaz, hogy olyan ritkaságokat szerezzünk meg, mint például, hogy fáklyánkat olajlámpára cseréljük, vagy éppen pisztolyt vásárolunk. Balgaság, hogy a megszerzett gyümölcsöknek, italoknak és konzerveknek nincs létfontosságuk, hisz emberünk a fénnyel jó viszonyt ápol, és bőven megelégszik azzal, nem szorul semmilyen táplálékra és folyadékra…óriási hiba, csak úgy, mint az ebből következő feleslegessége a kereskedelemnek, amire csupán egy alkalommal szorulunk az egész játék során, hogy egy pisztolyt szerezzünk a dinamit felrobbantásához.
A fejtörők helyzete már kissé rózsásabb, de a játék ezen részébe sem fektettek sok munkát. Elsősorban elektromos kapcsolótáblákon fogjuk a háromféle biztosítékok megfelelő felhasználásával, a szükséges feszültséget generálni a kijelzőkbe. Kissé sablonos, de roppant ötletes és élvezetes, a későbbiekben már el is gondolkodtatja az embert, egy-egy tábla. A másik fajta fejtörőt a bunker és az állomás számítógépein fogjuk fellelni, ahol vagy éppen primitív IQ tesztet kell kitöltenünk, vagy a megfelelő kódsort, esetleg jelszót begépelnünk a robbanás elkerülése végett. Vitathatatlan, hogy a játék legerősebb részét képezik a fejtörők, pedig komolyabb hangsúlyt is fektethettek volna rájuk, nagyon egyszerűek és szerény mennyiségben vannak jelen, fantáziátlanul, mégis a legnagyobb potenciál rejlik bennük, így könnyedén lehet következtetni arra, hogy a játék többi része milyen mértékben lett elbaltázva.
Emlékeinket, egy elsőre érdekesnek tűnő megoldással fogjuk kinyerni a múlt jelenetsoraiból, egy fényképezőgép segítségével. A felbukkanó flashback-keknél a feladatunk, hogy megfelelően fókuszáljunk és zoomoljunk a fényképezővel, majd lekapjuk azt a kellő pillanatot, ami az emlék felbukkanásához elengedhetetlen. Ezeken a helyeken találkozhatunk a gyűjthető „rejtett” tárgyakkal, amik igen szembeötlő helyeken szerepelnek, de a fotókészítésnek nagy hasznát vehetjük a szigeten is, ahol az érdemleges dolgokat lencsevégre kapva, különféle grafikákat nyithatunk meg a menüben, valamint díjakkal gazdagodhatunk
A Lost Via Domus, szinte semmit sem tartogat azok számára, akik nem ismerik a sorozatot, minden lényegi elemét onnan meríti, míg maga a játék egy fabatkát sem ér. Főhősünk ügyesen lett beépítve a történésekbe, hogy a konfliktus kialakuljon közte és a kultikus túlélők között, és a film minden fontosabb helyszíne, karaktere és ellenfele szerepet kapott, így szembe fogunk találkozni a fekete füsttel, fellelhetjük a jegesmedvét, de még a Többiek is felbukkannak, hol konspirációs, hol pedig segítőszándékkal, kellőképpen megbolygatva a történéseket, ami hangulatában hozza a sorozatét. Ez a hangulat az, ami egyedi vonzerővel bírhat, ezzel van átitatva a játék minden zuga az ügyes designak, a történeti adagolásnak köszönhetően, de van még egy roppant komoly hangulati elem, a sorozatból átemelt zenei aláfestés. Ebből következik, hogy a filmsorozat nélkül, a játék nem sokat ér, sőt, aki nem kedveli és nem nézte rendszerességgel, annak igen darabos és érthetetlen is lesz a cselekmény, míg a tartalom mindenki számára értékelhetetlen.
Mert miből is áll tulajdonképpen a Lost? Nagyon szűk keretek közt mászkálva, szűkszavúan társalgunk túlélőtársainkkal, ami bőven elegendő, hogy a primitív feladatok felbukkanjanak naplónkban, melyek megoldására pillanatok alatt rá is jöhetünk, hisz nincsenek alternatívák, lehetőségek, mi több, a szűk terek végett, végig a képünkbe van nyomva a kulcs. Ezen felül időközönként előkerülnek egyszerű fejtörők és némileg izgalmasabb jelenetek, mint a fekete füst elől való bujkálás, majd ugyanez csak már dinamittal a hátizsákunkban, ami véget kerülnünk kell minden hirtelen mozdulatot. A legfeszültebb jelenetnek, a sebesebb tempójú menekülés számít, ahol a kijelölt útvonalon kel átugrálni és lehasalni az akadályok közt, ami szintén komoly vérszegénységre utal. A barlangok felderítése során ügyelnünk kell arra, hogy nem maradhatunk sötétben, és itt lenne értelme a cserekereskedelemnek (ha már élelmiszer és folyadék nem kell a túléléshez) az olajlámpáért, olajoskannáért, fáklyáért, de direktbe kipróbáltam, hogy mindenféle üzletelés nélkül is teljesíthetőek ezek a részek, a kereskedelmemmel legfeljebb, az amúgy sem nehéznek mondható túlélésünket könnyíthetjük tovább. A fegyver szerepe is igencsak szűk keretekre szorítkozik, mindössze három alkalommal vagyunk kötelesek azt igénybe venni, abból is csupán egyszer helyezve a célkeresztbe embert. Önmagában ezzel nem is lenne baj, sőt, erényére válhatna a játéknak, csak a bökkenő ott van, hogy semmi érdemleges momentummal nem rendelkezik más téren sem.
A 7 epizódra bontott játék (melynek mindegyikének elején, egy előző rész tartalmát összefoglaló filmet tekinthetünk meg), igen szerény szavatossággal bír, hisz maximum 5 óra elteltével a végére jutunk és megszemlélhetjük a tipikusan lostos befejezést, kimerítve ezzel minden lehetőséget a játékban (maximum a fotózás marad). Legalább a prezentáció terén semmi ok nem lehet a panaszra, mivel minden terület nagyon szépen lett kidolgozva, szép grafikai köntösben, a karakterek pedig megszólalásig egyeznek élő megfelelőikkel. A zenei aláfestést már említettem, hogy a sorozat érdemeivel él, a szinkronért pedig az eredeti színészek felelnek, ami azt hiszem el is várható.
Összegezve, egy igen furcsa adaptációval állunk szemben. A történet és annak felderítése hordoz magában minimális érdekességet, legerősebb pontját a karakterek, helyszínek, az események adagolása, és a filmből átemelt zene biztosítja a hangulat végett, amit kizárólag a sorozat kedvelői tudnak értékelni. Tartalmi szempontból botrányos, és annak ellenére, hogy remekül választották meg a műfajt, nem éltek annak lehetőségeivel és nagyon komoly hiányosságokkal küzd. Mivel egy adaptációról van szó, ezért komoly bajban vagyok az értékelésnél, mivel mint a sorozat kedvelője azt mondom, hogy megér 5 pontot, viszont akitől távol áll a film, annak csak 3-at, éppen ezért a végső pontszám egy átlag lesz, azaz 4 pont, de a leírtakat tessék tudomásul venni, és akinek köze nem volt a Lost-hoz, az csak saját felelősséggel merjen beruházni rá, sőt még a rajongóknak is csak nagyon olcsón merem ajánlani, mert a Via Domus, iskolapéldája a bőrlehúzásnak.

4 pont

Műfaj: kaland
Megjelenés éve: 2008. (Xbox 360, PlayStation 3, PC)
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Kiadó: Ubisoft
Zerko  

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése