Szellemvadászok - Ghostbusters

A Ghostbusters egy igen érdekes darabját képezte a ’80-as évek játékfelhozatalának, mivel az akció és ügyességi játékok dömpingje közepette merészelt többféle stílust összekombinálva, valami újra törekedni, amellett, hogy sikeresen ültette át a film hőseinek küzdelmét a várost megszálló kísértetekkel szemben.

A játék fejlesztése a filmforgatással egy időben zajlott, egy közös debütálást tűzve ki célul. Napjaink silány minőségű filmadaptációs játékaitól eltérően, akkor még komolyan vették a nagytestvérhez való felnövés gondolatát, annak rajongóinak való megfelelést, aminek fényében remek alkotások születhettek meg. Ezek közül is David Crane Ghostbusters-ének volt az egyik legérdekesebb összetétele, mivel ügyesen ötvözte az ügyességi akciót, a taktikai menedzsmenttel.

A játék által elért sikerek végett számtalan port készült belőle, majd az évek alatt alaposan meg is toldották a játékmenetet, aminek köszönhetően többféle verzió született.



A ’84-ben debütáló Commodore 64-es példány, egy igen kezdetleges változat volt, melyben szellemirtóinkkal New York utcáin kellett sebesen a riasztás területére vonulni, hogy fegyvereinkkel kényszerítsük csapdába a kísérteteket, jelentős pénzjutalom fejében. Ezeket az összegeket kuporgatva, újabb és újabb, fokozatosan erősödő fegyverzetre, csapdákra és kiegészítőkre költhettük, hogy tevékenységünket még hatékonyabban végezve vessünk gátat az egyre nagyobb mértékben megmutatkozó paranormális jelenségeknek, melynek mértékét a képernyő alján kijelzett negatív energián követhettük nyomon.

A kezdő képernyő New York utcáit és lakóházait jelenítette meg előttünk, míg a térkép centrumában Zuul temploma foglalt helyet, melynek irányába a képernyő négy sarkából áramlottak a szellemek. Miközben a pirosan villódzó fertőzött épületek felé igyekeztünk, célszerű volt ezeket a szellemeket megfékezni, mivel ha sikeresen beérkeztek Zuul épületébe, a város negatív energiája jelentősen megugrott, közelebb hozva a végítélet pillanatát, lerövidítve a játék idejét és meggátolva bennünket a pénzszerzésben.

A riasztások helyszínére mindig az általunk vásárolt gépkocsinak irányításával kellett megérkezni. A felülnézetes vezetési szekvencia igen monoton és egyszerű volt, ahol csupán annyi lehetőség állt rendelkezésre, hogy az aszfalton ténfergő szellemekre hajtva, plusz pénzekért begyűjtsük őket. A kiérkezéskor a perspektíva oldalnézetbe váltott, ahol a két szellemirtó irányításával kellett a csapdát megfelelő helyre dobni, majd igen rövid hatótávú fegyvereinkkel a kísérteteket minél közelebb terelni a csapdához, hogy abból egy elfogó lövedékkel rabul ejtsük őket.

A játék célja csupán annyi volt, hogy a kezdő pénzösszegünknél magasabb vagyonra tegyünk szert, majd a termetes habcsók figura megjelenésével kikerüljük őt, feljutva a felhőkarcoló tetejére, amivel meg is nyertük a játékot. Ekkor további 5000 dollár jutalom ütötte markunkat, majd kaptunk egy kódot, aminek segítségével a rendelkezésre álló összeggel indíthattuk újra a játékot. Ennek a verziónak igen erős pontját a digitalizált hangok adták, a kezdőképernyő felbukkanásakor felcsendült a Ghostbusters film zenéje, kiírva a főcím szövegét, melynek tetején karaokeszerűen egy labda pattogott.

Ennél lényegesen összetettebb verziót képviselt a ’87-es Sega Master System port, mely élénk színkezelésének köszönhetően nagyon szépen kidolgozott grafikát nyert, ahol a szellemek fajtái is változtak, a közlekedésnél épületek jelentek meg az úttest szélein, az aszfalton pedig immár nem egymagunkban, hanem a forgalmat kerülgetve kellett haladnunk a riasztás területére. Ami igen meglepő volt és tovább emelte a játék hangulatát, hogy a térképre még járókelők is felkerültek. A játékmenet megegyezett a C64 verzióval, ám itt nem volt elegendő Stay Puft Marshmallow Mant, a film végén szereplő főellenfelet kikerülni, hanem a felhőkarcoló tetején egy boss fight várt bennünket, ahol Gozert kellett eltenni láb alól, miközben a két démon kutya csatlósa is ellenünk munkálkodott.

A ’88-ban megjelent japán port, NES gépekre, még tovább bővítette a játékmenetet azzal, hogy a közlekedéshez üzemanyagot használtunk fel, melynek utántöltéséhez vagy az aszfaltról szedegettük fel a benzintartályokat, vagy a térképen új épületként felbukkant benzinkúthoz ugrottunk el tankolni, viszont a négy választható autó eltűnt a játékból és csupán a filmből ismert jármű állt rendelkezésre. Grafikailag a játék a két korábbi verzió között helyezkedett el, mely még mindig igen tetszetősnek hatott. Ezúttal a város negatív energiája még komolyabb szerepet kapott, a kritikus szint elérésével megjelent Marshmallow Man és elpusztította a várost, éppen ezért igyekezni kellett a megfelelő felszerelések megszerzésével, hogy idejében jussunk be Zuul templomába. A főellenfélhez való út során, kivágták a játékból a habcsók figura kerülgetését, a lépcsőházban való feljutás sokkal egyszerűbb játékmenetet kapott, mint a Sega verzió, viszont a tetőn fellelhető boss-t kibővítették, immáron Gozer körül a nyelvüket öltögető szellemek is megjelentek, melyek célja lövedékeink felfogása volt.

A Ghostbusters óriási siker lett mindjárt megjelenésekor, melyet köszönhetett a frissen debütáló filmnek, az újfajta játékmenetnek, mely nem csak az öldökléssel operált és remekül adta vissza a film hangulatát, valamint ezt a hangulatot jelentősen emelő digitalizált hangoknak. Ennek köszönhetően az évek alatt sorban jelentek meg a portok különféle platformokra, melyek még magasabb szintre voltak képesek emelni a játék által nyújtott élményt, annak köszönhetően, hogy mindig hozzá tettek valamennyit az eredeti műhöz.

Műfaj: akció-menedzsment Megjelenés: 1984. (Commodore 64, Atari 800, ZX Spectrum, Apple II, Amstrad CPC, MSX) 1987. (Sega Master System, Atari 2600) 1988. (NES) 
Fejlesztő: Activision 
Kiadó: Activision

Zerko